Belegondoltál, hogy miért vonzódunk zsigerből a természethez, és hogy miért pont ezek a tájak töltenek el minket derűvel? Ennek a tudományos okait vizsgáljuk, és azt, hogy miként formálódnak a fiatal gyerekek, ha nem épített játszótéren, hanem természeti környezetben tapasztalják meg a játékot.
A Föld népességének több mint 55%-a városi környezetben él, egyes előrejelzések szerint ez az arány 2050-ig elérheti a 68%-ot is. A városi életforma fő vonzerői közé tartozik jobb hozzáférés a termékekhez és a szolgáltatásokhoz, valamint a könnyebb elhelyezkedés a munkaerőpiacon. Ugyanakkor sokan érzékeljük azt is, hogy mindezért cserébe az urbanizált területeken kevésbé tapasztalhatjuk meg a természetes környezetet. Felmerülhet a kérdés, hogy ez valóban probléma-e. Az erdő helyén szántóföld van, amely élelmet termel, a rét helyén kellemes lakópark épült. A lecsapolt mocsár területén új plázát avattak, ahol finom az epershake, és van 3D-mozi! Van hol laknunk és tudunk enni, inni, szórakozni. Veszítünk-e bármit az esztétikai élményen kívül? Habár a válasz egyértelmű igen, fontos a kérdés mélyebb rétegeit is megvizsgálni. Ezúttal nem a környezeti problémák, hanem a természet személyes megtapasztalásának hiánya szempontjából.
Edward O. Wilson biofília hipotézisének alapvetése, hogy létezik egy velünk született képesség és egyben szükséglet arra, hogy az életre, illetve annak folyamataira fókuszáljunk. A feltevés szerint a természet iránti érdeklődésünk genetikailag belénk van kódolva, és evolúciós folyamatok eredményeképpen alakult ki. Mindez elsősorban a túlélésünkkel hozható összefüggésbe, amely számos természeti létezőhöz való hozzáállásunkat megmagyarázza. Egy nyugodt kutyának a látványa például azért tölt el bennünket kellemes érzésekkel, mert ez az emberiség számára évezredeken keresztül a túlélést jelentette. Azt jelezte, hogy nincs a környezetben veszély. Ugyanígy feltételezhető, hogy bizonyos tájakat azért találunk gyönyörködtetőnek és kellemesnek, mert ezek korábban a menedéket, az élelmet vagy az ivóvizet jelentették. Ebből a feltevésből indul ki az a hipotézis is, amely szerint a szavannaszerű tájakhoz ösztönösen jobban vonzódunk, mivel az emberi faj ebben a környezetben fejlődött ki, és töltötte idejének jelentős részét. Az USA keleti részén végzett vizsgálatok alátámasztották, hogy a fiatal gyermekek valóban jobban kedvelik a szavannaszerű tájakat egyéb tájaknál. Ugyanakkor az is elmondható, hogy az életkor előrehaladtával már azokat a tájakat preferálják, amelyekhez a személyes élményeik kapcsolódtak, vagyis elsősorban a keménylombú erdőket.