Az agyi érkatasztrófát elszenvedett nőknek rosszabb az életminőségük, mint férfitársaiknak - állapították meg amerikai kutatók, akik a Neurology című folyóiratban közölték tanulmányukat.

Figyeljünk az előjelekre

Az észak-kaliforniai Wake Forest Baptista Egészségügyi Központ kutatói agyi érkatasztrófán vagy átmeneti ikszkémiás rohamon (TIA), más néven ministroke-on átesett pácienseket vizsgáltak. A tanulmány 1370 résztvevő bevonásával készült, akiknek mentális és fizikai egészségét először három hónappal, majd egy évvel a szélütést követően értékelték a szakemberek.

A kutatók a mobilitást, az önellátást, a mindennapi tevékenységeket, a depresszióra és a szorongásra való hajlamot, valamint a fájdalomérzetet kiértékelő képlettel mérték fel a páciensek életminőségét - adta hírül a BBC News.

Három hónappal a szélütést követően a nők nagyobb valószínűséggel számoltak be mobilitási problémákról, fájdalomról, rossz közérzetről, szorongásról, illetve depresszióról, mint a férfiak.

A nemek közti legnagyobb eltérést a 75 év feletti korosztály esetében tapasztalták a szakemberek. Egy évvel a működészavar után a nők életminősége összességében nézve még mindig rosszabb volt, mint a férfiaké, de a két nem közötti különbség csökkent.

A tanulmányt vezető Cheryl Bushnell szerint a rossz hangulat, a fájdalom és a rossz közérzet mind hozzájárulhatnak a nők rosszabb életminőségéhez. A professzor szerint az is lehet, hogy a nők - a férfiakhoz képest - kisebb izomtömeggel rendelkeznek a stroke bekövetkezése előtt, és emiatt nehezebben épülnek fel.

A szakember rámutatott, hogy a fejlett kezelési módszereknek és megelőző intézkedéseknek hála ma már sokkal többen élik túl a szélütést, mint tíz évvel ezelőtt. A túlélők arányának növekedésére való tekintettel az orvosoknak és más egészségügyi dolgozóknak több figyelmet kellene fordítaniuk a páciensek életminőségével kapcsolatos kérdésekre, és jobb, többek közt gender-specifikus módszereket kellene kidolgozniuk a megfelelő beavatkozási eljárásokhoz.

"A tanulmány azt mutatja, hogy a nők életminősége sokkal rosszabb a szélütést követően, mint a férfiaké. Ennek oka azonban nem teljesen egyértelmű" - húzta alá Madina Kara idegkutató, a brit Stroke Egyesület tagja. "Az eredményekből továbbá az is kiderül, hogy a 65 év feletti nők nagyobb valószínűséggel élnek egyedül, ami meghatározó tényező lehet a rosszabb életminőségükben, mivel nem kapják meg a megfelelő támogatást" - tette hozzá a szakember.

Az idegkutató szerint mivel a nők általában az életük későbbi szakaszában szenvednek agyi érkatasztrófát, ezért csökkennek az esélyeik a stroke utáni természetes felépülésre.


Szélütés - lelki okai ...

Ha valakit „szélütés ér", ez hirtelen szívhalált vagy agyvérzést jelenthet. Mindkét esetben érelzáródásról van szó, aminek következtében a szív, illetve az agy meghatározott területének vérellátásában zavar keletkezik, ami e szervrész elhalásához vezet. Az agyvérzés vagy váratlanul következik be, vagy több napon át, fokozatosan „fejlődik ki". Az esetek többségében féloldali bénulást eredményez, mely az egyik karra, lábra, testoldalra vagy az alsó arcfélre terjed ki.

Ez az állapot akár hetekig is eltarthat, s végső soron görcsös bénuláshoz vezet. Ez annyit jelent, hogy az érintett testoldal izomzata állandóan a normálisnál erősebben meg van feszítve. Mindez a szóban forgó testfél, illetve arcoldal torz tartását idézi elő, amin a beteg egyáltalán nem tud változtatni. Felléphetnek beszédzavarok és nyelési nehézségek is, továbbá a beteg képtelen befolyásolni vizelet- és székletürítését.

Szélütés: az élet egy területe elhalt; az érzelmi képesség hiánya, az érzelemkinyilvánítástól való vonakodás, „szűklátókörűség", elutasítás. A betegség súlyossága és természete szempontjából döntő fontosságú, hogy a károsodás melyik agyterületet és milyen mértékben érte. Bárhogy legyen is, a szélhűdés jelentősen megváltoztatja az illető eddigi életvitelét. Bár bizonyos idő elteltével sokat javulhatnak az említett tünetek, mégis illúzió lenne azt gondolni, hogy előbb-utóbb minden olyan lesz, mint egykor volt. Nem is szabad olyannak lennie, hiszen éppen a régi állapot kényszerítette ki a szélütés bekövetkezését, s a betegség most meghatározott változtatásokat követel.

Lelki síkon a szélütés azt jelenti, hogy a beteg személyiségének vagy tulajdon életének egy meghatározott területét nem éli meg, illetve tudatosan elutasítja. Aki viszont hagyja elsorvadni létének egyes részeit, előbb-utóbb cselekvőképtelenné válik az érintett területeken, ami az adott testrész bénulásában külsőleg is megmutatkozik. Minthogy az élet bizonyos területeinek elutasítása vagy a beteg adott helyzetekben megnyilvánuló (többnyire emocionális) képtelensége most már a külvilág számára is „szemmel láthatóvá" vált, a barátok és hozzátartozók gyakran pontosan meg tudják nevezni, mely területeken vált a beteg életképtelenné. Az érintett fél a legtöbb esetben „szűk látókörű" viselkedést tanúsít (illetve tanúsított), különben már régóta képes lett volna megtenni a „sorsdöntő" lépést. (kinai-medicina.tienshoni.hu)