Ezek a hihetetlen utcai szobrok arra késztették a sétáló járókelőket, hogy azonnal hívják a a mentőszolgálatot és a rendőrséget. Egy amerikai művész, a 41 éves Mark Jenkins ugyanis járja a világot, és időnként műalkotásokat helyez el forgalmas városi területeken.

Meghökkentő szobrok az utcán

Jenkin, aki szaxofonosként és web designerként dolgozott, mielőtt átváltott az utcai művészetre, elmondta, a cél az, hogy az emberek felnézzenek végre a mobiltelefonjukból egy pillanatra, és aktív részesei legyenek az őket körülvevő világnak. Kiváló példája ennek az alábbi kép, amin Malmöben láthatunk egy férfit arccal a vízben, miközben fentről egy kíváncsi figura figyeli.

“Szerettem arra késztetni az embereket, hogy tegyék fel a kérdést: mi a valóság és mi nem a környezetükben. Abban az időszakban az emberek beletemetkeztek a mobil telefonjaikba, és én csak azt akartam elérni, hogy pillantsanak fel belőlük. Tehát az első időkben szociológiai adatokat gyűjtöttem az emberi reakciókról. Hat évvel később azonban egyre több dolog már a költészetről szólt, hogy el tudjak kapni egy varázslatos pillanatot.”

Jenkins úgy gyakorolja az utcai művészetet, hogy az utcát színpadként használja, ahol a szobrok kölcsönhatásba lépnek a környezettel, beleértve a járókelőket, akik tudtukon kívül válnak szereplőkké. Az installációk gyakran felhívják rá a rendőrség figyelmét. Munkájára leggyakrabban használt jelzők: furcsa, hátborzongató és sokkoló.

Amellett, hogy művészetet hoz létre, workshopok-on szobrászati technikákat és installációs gyakorlatot tanít. Washington, DC-ben él.

“Azt hiszem, lényeges, vizuális értékek szükségesek ahhoz, hogy a környezet ösztönző legyen, de sajnos az egyetlen vizuális tartalom, ami állandóan és erőteljesen frissül, a reklám tér. Ezért annyira fontos a street art, mert vizuális szívverést hoz létre a városban, méghozzá az emberek miatt, akik élnek benne, és ez jóval többet ér, mint a marketing. De mit jelentenek a városnak ezek a művek? Eltávolítják őket, amilyen gyorsan csak lehetséges, és azzal fenyegetik az embereket, akik készítik, hogy börtönbe zárják őket. ”

Kétségkívül van valami bizarr ezekben a különös szobrokban, ami meghökkenti, sőt néha meg is rémíti az embereket.

Mivel rövid időre helyezik ki ezeket a műalkotásokat az utcára, nem kell velük sokáig együtt élni, érdekes módon mégis van, aki rövid idő alatt hozzájuk tud szokni.

Létezik azért némileg derűsebb változat is. És ami mulatságos, bármilyen meghökkentő is, nem veri ki a biztosítékot.